Én mint elveszett reménytelen céllal áltam neki a küldetésnek, keresem az utat hihetetlen naívságom társaságában. Drága hitetlen blogtársammal szemben én volnék az, aki mindent elhisz. Elolvasom a diéták érveit és hiszek bennük. Elhiszem, hogy a szénhidrát és a hüvelyesek rosszak, hiszek a paleoban. Elhiszem, hogy a hús - főleg a mai kereslet mellett a feldolgozás milyensége miatt - és a túl sok állati fehérje, rossz. Hiszek a vegán elvekben. Elhiszem azt is, hogy sokszor kell keveset enni, hogy a vércukorszintünk ne ingadozzon és elhiszem azt is (pl. harcos diéta), hogy ha csak egyszer eszek egy nap, akkor pihenhet a kis szervezetem és regenerálódhat ami szipi-szupi jó neki. A glutén jó vagy rossz, erről nem is tudom mit gondoljak. Mindemellett szélsőséges ember révén, hinnék a mértékletességben, de ha valami árt nekem, akkor miért egyek belőle akár keveset is és ha valami jót tesz... Szóval nem egyszerű, elvesztem a diéta és kutatáseredmények tengerében. Nem mellesleg cukorfüggő mivoltom sem segít abba, hogy az egyetlen dolog amiben egyetértenek a diéták - hogy a A FINOMITOTT CUKOR ROSSZ - azt betartsam.
Mindemellett a probléma amire keresem a megoldást és a cél... hmm...